In memoriam Dr. Dobi Sándor

Mély megrendüléssel értesültünk a szomorú hírről, hogy kedves kollégánk és barátunk, Dr. Dobi Sándor főiskolai docens 2012. május 16-án súlyos betegség után, életének 64. évében elhunyt.

Egyetemi tanulmányait a Budapesti Műszaki Egyetem Híradástechnika szakán, valamint a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem Külkereskedelmi szakán végezte. Ezt követően doktori fokozatot szerzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetemen, később tőzsdei szakvizsgát tett.

Főiskolai adjunktusként munkáját az Óbudai Egyetem elődjénél, a Budapest Műszaki Főiskolán 2002-ben kezdte.

Színvonalas oktatói munkát végzett, de számára mindig fontosabb volt kollégáinak és diákjainak elismerése és szeretete.

Több tantárgyat tanított angol és magyar nyelven: Kaizen management, Logisztikai rendszerek szervezése, Szervezetfejlesztés gyakorlata, Stratégiai és üzleti tervezés, Stratégiai szövetségek az üzleti világban, Üzleti gazdaságtan, Vállalkozás gazdaságtan, Vezetés-szervezés elmélet és gyakorlat.

Szerény, csendes ember volt, néha megszólalt kezében a gitár. Minden feladatot elvégzett, kollégái becsülték. Az irodalom, különösen a költészet ismerője volt. Shakespeare, Ady Endre és József Attila verseit rendszeresen szó szerint idézte. Utolsó előtti beszélgetésünk alkalmával József Attila egyik verséről beszéltünk.

Utolsó pillanatig küzdött és tanított.
Gyászolják munkatársai és sok-sok tanítványa, akiknek szakmát, munkaszeretetet és emberséget tanított. Köszönöm a Hallgatók türelmét, Kollégáim példás segítőkészségét!

A gitár elnémult. Isten Veled. Nyugodj békében, emléked megőrizzük!

Francsovics Anna

Kedves Sanyi!

A Szervezési és Vezetési Intézet nevében ezzel a verssel búcsúzunk tőled:

József Attila:
Reménytelenül

Lassan, tünődve

Az ember végül homokos,
szomorú, vizes síkra ér,
szétnéz merengve és okos
fejével biccent, nem remél.

Én is így próbálok csalás
nélkül szétnézni könnyedén.
Ezüstös fejszesuhanás
játszik a nyárfa levelén.

A semmi ágán ül szivem,
kis teste hangtalan vacog,
köréje gyűlnek szeliden
s nézik, nézik a csillagok.

Vas-színű égboltban...

Vas-színű égboltban forog
a lakkos, hűvös dinamó.
Óh, zajtalan csillagzatok!
Szikrát vet fogam közt a szó - -

Bennem a mult hull, mint a kő
az űrön által hangtalan.
Elleng a néma, kék idő.
Kard éle csillan: a hajam - -

Bajszom mint telt hernyó terül
elillant ízű számra szét.
Fáj a szívem, a szó kihül.
Dehát kinek is szólanék - -