Karunkon nem ismeretlen Nemcsics Ákos professzor, hiszen a kezdetek óta több tantárgyat is tanított ill. tanít Karunk hallgatóinak. Az ökologikus műszaki konstrukciók c. tantárgyhoz kapcsolódóan 2003-ban kezdődött a nyári ökotábor sorozat. A projekt hallgatói kezdeményezésre indult. A táborsorozatot előkészítő nulladik évet is beleszámítva, éppen
húszéves munka és hallgatói összefogás eredményeként született meg a fotón látható templom, melynek falmagassága kilenc méter, falvastagsága egy méter. Mely munkában Karunk hallgatói is jelentős mértékben kivették a részüket.
A fent említett, Nemcsics professzor által bevezetett tantárgy nagy népszerűségnek örvendett, mely egykor a Főiskola (Egyetem jogelődje) összes karán elérhető ill. választható tantárgy volt. A tantárgy Karunkon nemcsak magyarul, de angol nyelven is elérhető. Hallgatói felvetésre: ne csak beszéljünk, hanem tegyünk is valamit felkiáltással indult a kétezres évek elején az ökotábor-sorozat a Gerecsében. A tábornak az erdő közepén, víz, villany és egyéb infrastruktúramentes terület adott ideális helyszínt. Az elektromosságot a mobiltelefon-töltésre hallgatói installálású napelem, tisztálkodáshoz a melegvizet házi-készítésű napkollektor szolgáltatta. (A mobil telefon leginkább fotózásra szolgált, hiszen térerő sem volt.) Hallgatói jóváhagyással az ökotábor „kerettörténete” egy a törökkorban elpusztult középkori templom újra-felépítése volt. A feladat a közelben található egykori Kovácsi nevű falu plébániatemplomának autentikus rekonstrukciója volt. A templomrom a piros és a sárga turistaút kereszteződésében található. Innen nem messze az alapoktól kezdve épült meg a rekonstruált épület. A rekonstrukciós terveket Nemcsics professzor készítette. A szakmai jóváhagyás okán a rekonstrukció koncepciója az MTA által kiadott építészeti folyóiratban jelent meg.
Mivel a kerettörténetül szolgáló építés hallgatók egyetértésével történt, táborlakóból sosem volt hiány. A kicsivel több, mint egyhetes táborokon tíz és húsz közötti volt a létszám. Kellett is a munkáskéz, hiszen a korabeli technológiával a dombtetőre épülő templomhoz talicskával kellett felvinni a követ, vödrökben felcipelni a vizet. Az építés is kézi-erővel történt. A kis templomok esetében a tervező maga volt az építőmester. Ebben az esetben is így volt. A falra is kézi-erővel történt a sokszor sok-száz kilós kövek felhúzása. Az épülő templom körül az erdőben vertünk sátrat. Ez volt a szállás. Este volt kiadós egytálétel, amit szintén a táborlakók szabadtűzön készítettek.
Egyetemünk szinte minden karáról voltak résztvevők, de más egyetemekről is jöttek, így pl. az ELTE-ről, a Műegyetemről és a Soproni Egyetemről. Az építők legnagyobb meglepetésére már a félkész templom turistalátványosság lett, belekerült egy útikönyvbe is.
A közel két évtizedes munka tapasztalata, hogy noha nehéz munka volt, de értelmes munkára mindig van jelentkező és csak összefogással érhetünk el jelentős eredményeket.