A plágium, amikor a karon beadott bármilyen írásbeli munkában annak szerzője más gondolatát, sorait, szavait, azaz mások szellemi termékét sajátjaként tünteti fel, azaz nem egyértelműen jelöli, hogy azok mástól származnak.
Formái:
A plagizálás lopás, más személy szellemi tulajdonával való visszaélés más szerzői tulajdonának megsértése. Ezen felül a plagizálás tévesen azt a benyomást kelti, hogy a hallgató elvégezte a (szak)dolgozat-írással járó feladatokat, így tehát megtévesztés is egyben.
A rendelkezésre álló írásmű alapján plágium tényének megállapítására az egyetem bármely oktatója, bíráló, vizsgabizottsági tag jogosult. Vitás esetekben a dékán jelöl ki bíráló személyt annak egyértelmű megállapítására.
A hallgató köteles beadott írásbeli munkájához – abba beleköttetve – csatolni azon nyilatkozatát, miszerint fegyelmi felelőssége tudatában kijelenti, hogy az írásmű saját munkája. Ha ennek ellenkezője bizonyosodik be, a hallgató munkája elégtelenre értékelendő, és ellene fegyelmi eljárás kezdeményezendő.
A plágium minden formájában szigorúan tilos, és a következő módon szankcionálandó:
A plágium megállapításáról a hallgató értesítése történhet:
Mind a szemináriumi, vizsga, vagy szakdolgozatokra nézve igaz, hogy ha az érintett hallgató nem ért egyet a plágium tényének megállapításával, legkésőbb az intézkedésről való értesítést követő harmadik munkanap végéig – a saját állításait alátámasztó esetleges bizonyítékok egyidejű benyújtásával – jogorvoslati kérelemmel élhet.
A kar valamennyi beadott szakdolgozatot elektronikusan megőriz a beadástól számított 10 évig.
A korrekt hivatkozás és a plágium elkerülése érdekében a kar által meghirdetett kurzusokon született írásbeli munkák esetében mindenkor be kell tartani a szakirodalmi hivatkozás alapelveit, amelyek a következők:
Börtönt ígértek a plágiumért - cikk, FN24. Megjelent: 2012.01.12